A szerkezeti anyagok az épületek gerincét adják: ezek határozzák meg, mennyire lesz tartós, biztonságos és funkcionális egy ház vagy bármilyen építmény. Az építőiparban a szerkezeti anyagok kiválasztásánál mindig figyelembe kell venni a szilárdságot, a tartósságot, az időjárással és a vegyi hatásokkal szembeni ellenállást, valamint az épületfizikai tulajdonságokat, például a hő- és hangszigetelést vagy a tűzállóságot.
A belső térkialakításban különösen fontos szerepet töltenek be a gipszkarton rendszerek. Ezek a megoldások egy acélprofilokból álló vázszerkezetre csavarozott gipszkarton lapokból épülnek fel, amelyek gyors és tiszta kivitelezést tesznek lehetővé. A gipszkarton rendszerek előnye, hogy könnyen alakíthatók, sima felületet biztosítanak, és a különböző típusok – normál, impregnált, hanggátló vagy tűzgátló – révén alkalmazkodnak a helyiség funkciójához. Bár nem teherhordó szerkezetek, a belsőépítészetben szinte nélkülözhetetlenek, legyen szó válaszfalakról, előtétfalakról vagy álmennyezetekről.
A teherhordó falakhoz viszont egészen más anyagokra van szükség. A falazóelemek között megtaláljuk a hagyományos égetett agyagtéglát, amely nagy szilárdságot és hosszú élettartamot biztosít, de nehéz. A pórusbeton elemek, mint például az Ytong, sokkal könnyebbek és jobb hőszigetelők, ugyanakkor kisebb a nyomószilárdságuk. A zsalukövek és könnyűbeton blokkok gyakran helyszíni betonozással kombinálva adnak masszív, tartós falakat. A választást mindig befolyásolja, hogy teherhordó vagy nem teherhordó falról van-e szó, és milyen hőtechnikai követelményeknek kell megfelelni.
A fűtési rendszer biztonsága és hatékonysága szempontjából kiemelt szerepe van a kéménynek. A hagyományos téglakémények jól tartják a hőt, de érzékenyek a savas kondenzvízre, amely a korszerű, alacsony füstgáz-hőmérsékletű kazánoknál gyakrabban jelentkezik. Ezért ma már gyakran alkalmaznak előregyártott kéményrendszereket, amelyek samott béléscsőből, szigetelésből és könnyűbeton köpenyelemből épülnek fel. Meglévő kémények felújításánál rozsdamentes acél béléscsövet használnak, amely ellenáll a nedvességnek és a magas hőmérsékletnek.
Az egyik legsokoldalúbb építőanyag a beton, amely cement, víz és különböző szemcseméretű adalékanyagok keverékéből áll, és gyakran acélbetétekkel – így vasbetonként – alkalmazzák a teherhordó szerkezetekben. A beton szilárdsága és időtállósága miatt alapok, födémek, pillérek és gerendák alapanyaga, de megfelelő adalékszerekkel könnyűbetonként, vízzáró vagy fagyálló betonként is előállítható. A kivitelezésnél fontos a megfelelő keverési arány, a tömörítés és az utókezelés, hiszen ezek határozzák meg a végső szilárdságot.
A falazás és vakolás nélkülözhetetlen anyaga a habarcs, amely cementből, mészből vagy gipszből, homokból és vízből készül. A habarcs biztosítja, hogy a falazóelemek szilárdan összekapcsolódjanak, kitöltve a hézagokat és egyenletesen elosztva a terheket. Létezik kifejezetten falazáshoz, vakoláshoz, illetve speciális célokra – például hőszigetelés vagy vízzárás – kifejlesztett habarcs is.
Ezek az anyagok együtt alkotják az épületszerkezet magját: a beton és a falazóelemek adják a szilárdságot, a habarcs köti össze a részeket, a kémény biztosítja a biztonságos üzemelést, míg a gipszkarton rendszerek a belső terek rugalmas, esztétikus kialakítását teszik lehetővé.